Sokat beszéltünk róla. Itt volt az ideje bemutatni. A K-ON! tipikusan az a sorozat, ami Magyarországon még nem annyira ismert, japánban meg már kultúra épül rá. Azonban mivel populáris, a népszerűség közepette a kritikusok mindig megtaláljak a problémát - nézzük hogy mi is ez a K-ON!


Te figyu alapítsunk má' egy klubbot!

Az alapsztori ismerős, amikor Haruhi rájött, hogy ő most indítani fog egy klubbot, az a teljes megvilágosodás volt. Nem véletlen a hasonlóság, a Kyoto Animation animéje közé ez is klasszikusként fog bevonulni. Itt úgy tűnik, hogy a drága főszereplők elkötelezik magunkat a zene mellett, rájön Ritsu és Mio, hogy mekkora jó volt az a show, amit láttak régen és akkor megfogadták, hogy a Budoukan a céljuk. Aztán bejön a képbe Mugi, aki igazából a klasszikus klubbot kereste, de nem volt szíve otthagyni a könnyűzenei klubbot így hát hozzájuk csatlakozott. Az utolsó tag, akit hajkurásztak pedig Yui-chan volt, aki nem tudott gitározni. Az egyetlen hangszer, amin játszott és megdícsérték az a kasztanyetta.

School Life + zene + love + peace

Azonban nem unjuk e már a receptet? A K-ON-nak nagyon nagy unalom faktora tud lenni, annak, aki nincs hozzászokva az School Life animék lassú előrehaladásához. A school life+zene vonalat is láthattuk már párszor, mint például a Fullmoon wo Sagashitében. Az anime legnagyobb baja, hogy nincsen egy, az egész sorozatra kiható kérdés, azonkívül, hogy "nahogyantovább?". A Haruhiban volt az, hogy vajon találnak e ufókat vagy ilyesmi. A Fullmoonban az örök kérdés végül túléli-e Mitsuki, ami meg is volt spékelve a manga és az anime különböző válaszaival.


Gity-áh

Ha már gityáh, akkor legyen még basszgityó meg keyboard ja és szexi dobkészlet is. Az anime zenei világa vegyes érzéseket hozott. A light music clubtól pop zenét várhatunk és nyílván a "girlish pop", amit itt elvárhatunk, ami azért mégis az egyik - általam legalábbis leggyengébbnek gondolt - zenei világ, viszont erős fangirl bázissal, szóval mégsem olyan gyenge az. A Fuwa-Fuwa Time ezért sem váltott ki bennem túl jó érzéseket, mert aranyos meg minden, és kezdőszámnak tök jó is, de ott van az a hihetetlen jó ending, abból miért nem lehetett egy live Afternoon Teatime koncertet benyomni? Aki nem érti miről beszélek annak talán így egyszerűbb:

Ha például megnézitek ezt a videót, a gótos beütés alatt azért rendesen feltűnik az is, hogy Mio szinte soha nem szembe néz egészen a videó végéig. Ebből is látszik, hogy Mio nagyon nem a színpadra kiállós fajta. A végefelé már ez változik, szinte frontember lesz a videóban, csakúgymint az animében így másfélpercben ez a videó remekül összefoglalja Mio jellemfejlődését. A többiek jelleme azért nincs meg bennne. Mugi még csak-csak, de Yui és Ritsu semmiképp se, nekik az ilyen szintű komolyság és talpraesettség az animében majdhogynem elképzelhetetlen volt.