Mintha egy örökkévalóság telt el volna az előző cikkem óta, és ugyan röstellem, de nem nagyon volt időm a bloggal foglalkozni. De most így a vizsgaidőszakban végre lett egy kis szabadidőm, így beszámolok nektek a 2010-es tavaszi szezon animéiről, avagy jobbak lettek-e a startnál, vagy rosszabbak. Mivel eléggé sok animéről beszélünk, így csak részletekben fogom a blogra felrakni, remélem ez senkit sem zavar. Nos akkor lássunk neki.

K-ON!!

A K-ON! kétségtelenül az egyik legnépszerűbb anime, hiszen a népek kajálják az aranyos kislányokat, ahogy cuki dolgokat csinálnak, komolyabb történet nélkül. A Slice of Life királyának (vagy királynőjének) folytatása pedig pont ott folytatja, ahol előző szezonban abbahagyta, azaz megint Yui, Mio, Tssumugi, Ritsu és Azu-nyan által képviselt K-On klub (könnyű zenei klub) lesz a központban. Az első rész ugyan nem hagyott bennem mély nyomott, lévén hogy az előző szezon által lerágott "Keressünk új tagokat!" epizód volt, mégis el kellett ismerni, hogy a hangulatot tényleg visszatudták adni. A karakterek pontosan azok, akiket megismertünk és szerettünk az előző szezonból, de más karaktereket is jobban kidolgoztak, mint például Yui húga Ui, vagy pedig a jazz klub tagja Jun, akik Azusa-val együtt kaptak egy külön epizódot. Átfogó történet még mindig nincsen, de epizodikusan sikerült azért pár apróságot belerakni, mint az osztálykirándulás, vagy a Mio fan klubról szóló történet, valamint hogy a lányok lassan felkészülnek arra, hogy elhagyják az iskolát, és ezzel együtt a K-On klubbot is. A szinkron hangok maradtak, így azok terén semmilyen panaszom sincsen, valamint aki szerette az első szezon zenéit, az a második szezonjáét is szeretni fogja, mondjuk a Pure Pure Heart tényleg egész jó kis szám lett. Essen még szó az animációról is, az animátorok szintén hozzák a formájukat, igaz az endingben Ritsunak kicsavarodott kezet raktak, valamint a zoknik is elvesztik néha a fekete színüket, de ezeket a hibákat remélhetőleg DVD/Bluray verziókban kijavítják. Egy kisebb részlet a sorozatból:

Végszó: Aki szerette az első évadot, annak nem lesz csalódás ez az évad se. Akinek nem tetszett, az is tehet egy próbát, bár nem biztos, hogy emiatt fogja elkezdeni a sorozatot.

Angel Beats!

No itt az az anime, amit a szezon elején elég csúnyán lehúztunk, jó indokkal. Az animáció botrányos volt, a történet követhetetlensége valamint a karakterek semmilyensége eléggé megnyomta a bélyeget a sorozaton. Az első epizód után úgy döntöttem, hogy majd szezon végén egybe fogom megnézni, de egyszer csak megakadt a szemem a 8.22-es MAL értékelésen. Ugyan kétkedve bár, de úgy döntöttem, ennyire sokan szavazták meg jó sorozatnak, akkor adok neki még egy esélyt. Az eredmény? Nos lássuk. A történet dióhéjban annyi lenne, hogy az emberek (középiskolások) haláluk után egy másik helyszínre kerülnek, ahol egy bizonyos Tenshi (angyal) ellen kell felvenniük a küzdelmet. Főszereplőnk, Otonashi Yuzuru pont egy ilyen harc közepén csöppen bele a történetbe, és pár esemény után csatlakozik az SSS-hez. Zavaros? Az. Eleinte én se voltam oda a történetért, ugyan éreztem benne potenciált (főleg mert Key projekt), semmi sem ragadott meg benne. De pár résszel később máris másképp gondolkodtam. Ugyan nem egy epikus történet, de elfogadható, sőt egészen érdekes is, szerintem. A halálon túli világból kiderült, hogy aki normálisan él tovább, az eltűnik (inkább "továbblép"). Ezt a megvilágosodással magyarázzák, még annyira én se értem ezt a részt, de lényeg hogy ha jól viselkednek eltűnnek. Az SSS pont ez ellen harcol, a tagjai mind bajkeverők, ahogy megpróbálják megszegni a szabályokat, hogy tovább maradhassanak a halálon túli világon. Fény derül majd bizonyos karakterek háttértörténetére, amik által tényleg szimpatikusabbak lesznek a karakterek, valamint még vallásos kérdések is előfordulnak itt, mint például Isten léte, vagy a halál utáni világ. Ezek mind apró kis dolgok, de összetéve egy egészen érdekes egészet alkot, ami a sorozatnak nagy plusz. Az animáció is sokat javult azóta, ugyan pár helyen még előbukkannak kisebb nagyobb hibák, de lényegesen jobb, mint az első epizódban. A koncertek meg ilyen fényesebb jelenetek (mint például városi kép karácsony éjszakáján) azok külön dicséretet érdemelnek, tényleg gyönyörűen néznek ki. A zenék terén az opening egy ballada Lia-tól, ami nagyon illik a sorozathoz, valamint az endinget is érdekessé tették azzal, hogy a képen látható karakterek másképp néznek ki az epizódtól függően. A koncert számok elmennek, nem éppenséggel a legjobbak, de hangulatosak legalább. A karakterek is kaptak személyiségeket, így sokkal színesebbek lettek a főbb szereplők, mondjuk azért még így is van elég olyan karakter, akikről semmit sem tudunk. De feltételezni lehet, hogy a sorozat nem egy szezonos lesz, így ez későbbiekben még pótolható. Mint mondtam már, a múltak tényleg egészen jól kidolgozottak, így kíváncsian várom a többiekét is. addig itt egy kis betekintő az animébe:

Végszó: Nem egy erős starttal indult, de a sorozatnak sikerült a lábára állnia, és akármit mondhatnak mások, szerintem ez egy potenciális sorozat. A történeten van mit csiszolni még, valamint más karaktereket is jobban ki lehetne dolgozni, de az Angel Beats! így is esélyes arra, hogy a szezon animéje lehessen. Már csak Kanade miatt is.

Rainbow - Nisha Rokubou no Shichinin

És igen, MADHOUSE megint megcsinálta! Egy olyan sorozat, ami már az első 5 perc után magával ragad, és szinte sajnálod, hogy csak 20 perces egy rész. Nem szoktam egy sorozatot ennyire dicsérni már a legelején, de 6 rész után is változatlan a véleményem, a Rainbow egy jó sorozat, ezen már csak azt lehet fokozni, hogy mennyire jó. De nézzük meg miért is ilyen jó.
Első indok: MADHOUSE pordukció. Akinek nem jutna eszébe kik ezek, remélem dereng valamit ha olyan neveket említek, mint a Death Note, Chaos;HeaD, Devil May Cry, Trigun vagy a nagy sikerű animációs film, a Summer Wars. Így van, ők azok akik ezeket a sorozatokat pátyolgatták, több kevesebb sikerrel persze. De kétségtelen, hogy a MADHOUSE egy nagyon híres stúdió, és nagyon gagyi animéket nem adnak ki a kezükből (hangsúly a nagyon-on). Személy szerint én a MADHOUSE-t tartom a legjobb stúdiónak, utána jön csak a Manglobe és végül a Kyoani, de ez csak saját vélemény.
Második indok: Aki látta a Prison Break (Szökés) című sikersorozatot, akkor annak ismerős lesz egy kicsit a történet, legalábbis az eleje. A Rainbow tökéletesen adja vissza a hangulatát a börtönös filmeknek, kis extraként megkapjuk Japán-t a második világháború után, a nagy káoszban, ahol mindenki csak a saját életével van elfoglalva. Ennek eredménye egy brutális börtön történet, ami nyersen visszaadja az életképet Japánban a háború borzalmai után (gondolok itt a két atomra). Mivel a Szökést nagyon is szerettem, és Japán a 2. VH után is egészen érdekelt, így nálam nyerő kombinációval indult a sorozat. Sokat vártam tőle, és meg is kaptam azt. A történet 7 börtönfegyencről szól, akik a börtönbeli borzalmak ellenére is egymás mellett állnak, és kisegítik egymást a bajból, hogy együtt hagyhassák el a börtönt. Ugyan elsőre egy szimpla börtönös sztorit kapunk, de a részletekben van a lényeg, ugyanis a börtön falai között olyan dolgok is történnek, amiket a törvény nem tolerál el éppen. Korrupció, erőszak, zsarolások, minden megtörténik itt, ami szem szájnak ingere. Érdekes még a 7 fegyenc története is, hogy hogy kerültek ide, és milyen életük volt a háború alatt. Fantasztikusan átadják a hangulatot, és bizony néhány undorítóbb dolog is felszínre kerül, mint például a pedofília, vagy az emberek kereskedése. Az animációról csak annyit tudok mondani, hogy lenyűgöző, a történet szürkesége ellenére is alkottak valami színeset, érezni, hogy nem csak egy cellában játszódik a történet. A zene is külön dicséretet érdemel, az opening erős és pörgős, míg az ending egy jól lazább, lassabb szám. A BGM-ek is teljesítik a dolgukat, drámai részeknél lassú, míg akciódúsabb részeknél adrenalin pumpálóbb zene szól. A szinkronok is jók, mondjuk ezzel még sose volt szerintem probléma, általában a dubbolásnál szoktak hibák előfordulni. A karakterek külön külön is egészen szimpatikusak, de együtt sokkal jobbak, ahogy testvérként vigyáznak egymásra, és jóban-rosszban együtt vannak. Végére itt a nagyszerű Opening, Coldrain nevű bandától:

Végszó: MADHOUSE kitett magáért, velős, nyers történet, rossz sorsú karakterek, nagyszerű animáció és Coldrain-es opening. Mi kell még? Abszolút jelölt a legjobb szezonbéli animére.
 

Folytatása következik...