A K-ON! második évadának elején jöttem rá arra, hogy milyen figyelmetlen vagyok. Ugyanis erről az animéről nekem már rég tudnom kellett volna, hogy nem egy zenei anime és mégis úgy értékeltem. Ez egy édes, aranyos iskolai élet anime. Mit hozott a második évad?

Yui éppen tolakszik, sikeresen.

Senior-Junior

A szezon egy dilemmával szinte a 10. perc környékén belevisz újra a tagtoborzós buliba minket – igen, immár harmadszorra keresünk új tagokat a délutáni teapartinkhoz. A probléma központja pedig az, hogy Azusa-chan egy évvel fiatalabb, mint ők és jövőre egyedül fog maradni a könnyűzenei klubban. Ez pedig tarthatatlan állapot, úgyhogy induljon a banzáj, keressünk tagokat.

Yuiék így kitalálják a hatszáz legerőszakosabb módszert arra, hogy hogyan is toborozzanak tagokat. Az elején még aranyos disznónak beöltözve osztogatnak szórólapokat aztán meg már megpróbálják becsalogatni őket. Legvégül, pedig a többi klub taktikáját próbálják ellesni. Természetesen sikertelenül, az esetlen moe feelingért ugye mindent – bár hozzákell tennem együtt érzek ilyenkor velük, mert az AnimeBlog szerkesztősége is hasonló próbatételeken megy át, mint ők.

És mindenki egy osztálybakerült. Mesés! :)

Magas elvárások?

Egy befutott első szezon után, ami több viszonylag aranyos vagy épp művészien észvesztő zene szülője (gondoljunk csak bele, hogy a Fuwa-Fuwa Time és a Don’t Say Lazy közt mekkora különbség van) az embernek magasak az elvárásai és épp ezért az első epizód valamilyen szempontból egy kisebb csalódás.

Amire nagyon támaszkodtam ez idáig az a zene. Az opening hozza a moe hangulatot, de kicsit átesik a ló túlsó oldalára. Ez  már nem moe, ez már túl nyálas, túl szánalmas már néha. Mondhatni, welcome to Akihabara. Viccet félretéve, az ending viszont tényleg zseniálisra sikerült megint. Ezt viszont sose értettem, hogy ezek miért az endingre gyúrnak rá, mindig az opening a jobb, nincs olyan anime, amiben az ending jobb lenne ezen kívül, talán a Death Noteban van, hogy ugyanolyan.

Mio képzelete megint elszabadul, amikor az egyedüllévő Azusára gondol.

Akkor most megnézzem vagy ne nézzem?

Egy rész után ítélkezni butaság, ezt már a szezon észveszejtően furán és némileg elfuseráltan induló Angel Beats című sorozatból is tudjuk. Én azt mondom, hogy ezt a sorozatot érdemes nézni, ugyanis tipikusan egy olyan stúdió készíti, aki még rossz animét azért nem adott ki a kezei közül, a Kyoto Animation és én úgy gondolom, hogy nekik lehet ennyi bizalmat szavazni. Vállaljuk a felelősséget :D

Összegzés: 4/5 (Remekmű folytatás, de javulnia kell)