Tokyo-ra úgy látszik tényleg rájár a rúd az utóbbi időben, hiszen először tolvajok lepik el a várost (Lupin III: Tokyo Crisis), majd egy földrengést kellett túlélnie (Tokyo Magnitude 8.0), most pedig gonosz démonhordák lepik el. Legalábbis a Tokyo Majin Gakuen Kenpucho: Tou (mivel jó hosszú neve van, így mostantól csak Tokyo Majin) története szerint. 
Manga vs. anime
Japánban 1999-2001 között adtak ki egy négykötetes manga-t, Tokyo Majin Gakuen Kenpucho néven, ami ugyan nem lett kasszasiker, de egy kisebb lelkes rajongótábort szerzett magának shounen-es stílusával és shoujo stílusú karaktereivel (Tegyük hozzá, hogy a manga maga is egy 1998-ban kiadott RPG játék alapján készült.). Bő 6 év után, 2007-ben az AIC Spirits és a BeSTACK stúdiók jóvoltából egy anime adaptációt kaptunk, ami durva vérfrissítést kapott az alapsorozathoz képest. A karakterek inkább shounen stílusúak lettek, valamint a történet is módosult. Hogy ez jó döntés volt-e vagy sem, arról nem tudok nyilatkozni, mindenesetre a manga és az anime jól kiegészítik egymást, így nem érezzük azt, hogy kétszer látnánk valamit (nem úgy mint pl. a Naruto-ban vagy a Bleach-ben, ahol a fillereken kívül újdonság nuku).
Tokyo, a rémek városa
A történet szerint Tokyo-ban sorozatosan tűnnek el az emberek és rejtélyes gyilkosságok történnek a városban, amit a derék fakabátok nem tudnak megoldani. Mindenki sorozatgyilkosokra asszociál egyből, de valójában ennél sokkal egyszerűbb a dolog, ugyanis a gyilkosságok és a sorozatos eltűnések mögött szimplán démonok állnak. De mivel a hétköznapi emberek nem látják a démonokat, így nem is tudhatnak erről, ami sokkal könnyebbé teszi randa túlvilági barátaink ténykedéseit. Ebben a sötét időszakban érkezik a képbe Hiyuu Tatsuma, aki mestere kérésének eleget téve Tokyo-ban költözött, hogy a Magami Academy nevű középiskolába járhasson. Itt már az első nap verekedésbe keveredik az iskola egyik bajkeverőjével, Houraiji Kyouichi-vel, aki nem éppenséggel tárt karokkal üdvözölte új osztálytársát. Viszont mind Tatsuma, mind a fakarddal hadonászó Kyouichi harcképessége nagyjából megegyező, így a harc közepén úgy döntenek, hogy legyen döntetlen és legyenek barátok. A furcsa barátság létrejötte után Kyouichi körbevezeti a városban Tatsuma-t, aki közben megismerkedik a többi főszereplővel is: a birkózó klub kapitánya, Daigo Yuuya-val, a íjász klub ásza, Sakurai Komaki-val, valamint az Iskolai Tanács elnöke, Misato Aoi-val. Találkozásuk azonban nem volt esemény nélküli, ugyanis mindannyiuk jelenlétében erős torzulás történt a Ryumyaku-ban (Dragon Stream), ami felébresztette hőseinkben szunnyadó hatalmas erőt, mindegyiküket emberfeletti képességekkel felruházva. Ugyanakkor tudomást is szereznek a démonokról, így Kisaragi Hisui - a Kisaragi antik bolt tulajdonosa, valamint a Misato család egy szolgája - segítségével az öt tinédzser megfogadja, hogy erejüket a város megmentésére fogják használni. És így kezdődik a Tokyo Majin története. Igazat megvallva nem voltam lenyűgözve a előtörténet miatt, tipikus shounen-es történet ami valljuk be, nem túl eredeti. Azonban magam is meglepődtem, hogy utólag a történet egészen érdekessé válik, és a készítők rejtettek benne kapcsolatokat a harcművészetekkel is. Ugyan kicsit kesze-kusza lesz a történet néhol, de összességében élvezhető és szórakoztató volt, nagyon ritkán éreztem unalmasnak, erőltetettnek. Valamint a történet is jóval komorabb, véresebb, ami nálam csak pluszpont.
A nagy csapat
De ugyan mit érne a történet maga karakterek nélkül? Ezen a ponton a Tokyo Majin tényleg remekel, a karakterek ugyan itt ott klisések, de eléggé komplexek. Mindenkinek lesz saját háttértörténete, és egyik karakter se emelkedik ki nagyon a többiek közül, mindenkinek van szerepe a csapatban, ahogy Hisui is megmondta nekik, egységben az erejük. A csapat felállása: Tatsuma a csapat pusztakezű harcosa, Kyouichi a fakardjával aratja a skalpokat, Yuuja-nak egy lánc a kedvelt fegyvere, Komaki nyilazási technikáival alázza be Legolas-t, és Aoi akinek...nos csak utólag derül ki a képessége, de mondjuk csak úgy, hogy a leányzó a pajzsokban és a gyógyításban erős. Ezzel a sokoldalú csapattal rengeteg démon ellen tudják felvenni a harcot, ahogy a történet halad erőre, erősödnek a démonok is, így saját erejük helyett egyre inkább az összefogásra kell majd koncentrálniuk. A karakterekben még egy pluszpont a szinkronszínészek (seiyuu-k), akik közt például ott van Yui Horie (Misato Aoi), vagy Satomi Arai (Sakurai Komaki), de még Emiri Kato hangja is hallható a sorozat alatt. A seiyuu-k szép munkát végeztek ezúttal is, sikerült tökéletesen beleélniük magukat a karaktereikbe, aminek az eredménye hallható volt.
"Let's fighting love!"
No de milyen is írni egy shounen harci anime-ről, ha nem említjük meg benne a legfontosabb aspektusát, a harcot. Megnyugtathatok mindenkit, a harc a Tokyo Majinban elsőrangú. A mozdulatok részletesek és az effektek is nagyon szépek mellé, láthatóan sokat dolgoztak az animátorok ezen a részén a sorozatnak. A harcok dinamikusak, így amikor harcjelenet van, az akció sose áll le, így teremtve a tökéletes harci élményt. Ezt csak fokozza a néha nagyszerűen megtalált "kamera állás", ami kiemeli a mozdulatokat a szürkébb háttérből. Pirospont a rendezőnek, szép munka. Az animációk és a grafika úgy magában is pofás, kellően sötét ahhoz, hogy megteremtse a borongós, nyomasztó Tokyo-i hangulatot. Ugyan láthattunk jobb grafikát is más animek-től akkortájt (pl. Clannad), de Tokyo Majin-é egyáltalán nem mondható rossznak, sőt. Ami viszont az anime-ben levett a lábamról, az a zene. Nem is értem miért nem találkoztam ezelőtt még ezzel a bandával, de az ACID által produkált Opening és Ending tényleg abszolút ütősre sikerült, erőteljesen hat a 0:00AM mint Opening, és tökéletesen hat a kicsit melankolikusabb Ending is, a Hanabufuki. A háttérzenék is jók, de a két főcímdal tényleg viszi a pálmát, azóta az ACID már benne van kedvenc bandáim listái közt.
Egy szebb jövőért
No, azért hibák is akadnak a sorozattal, méghozzá eléggé súlyosak is. A hibák nagyrészt a történet kesze-kuszasága miatt van, néhol túl gyors néhol túl lassú, mintha a történetet az utolsó tíz perceb írták volna meg. A tempó ugyan csak egy része a hibának, a másik fele az, hogy a sorozat vége felé a történet minősége tényleg csökken, rengeteg logikai hiba lesz megfigyelhető. Más negatívum, hogy olyan karakterek vannak az Openingben bemutatva külön szekcióban, akik lényegében épphogy csak egy fél rész erejéig szerepel. Mármint kíváncsian vártam a főbb mellékszereplőt, erre alig egy fél rész szól róla, nagy nagy csalódás. Így az értékeléshez érve nem tudok mit mondani. Ha a Tokyo Majin készítői nem rontották volna el azt a pár kisebb dolgot, és oda figyeltek volna a végéig, akkor a sorozat akár egy klasszikussá is válhatott volna, de így csak egy felső-közép kategória marad neki, amit főleg a hibáinak köszönheti a sorozat. Viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Tokyo Majin ne lenne egy ajánlott animesorozat, ha másért nem, akkor már a zenéiért, és a harcokért érdemes belenézni. Ha szereted a shounen-t és a komorabb történeteket, akkor Tokyo Majin számodra egy jó választás lehet.
PRO: Fantasztikus címdalok, komplex karakterek, pörgős akció jelenetek.
KONTRA: Gyengus történet a végefelé, idegesítő hibák a történetben, jelentéktelen mellékszereplők.
Értékelés: 4/5 (Ha csak nem lennének azok a hibák, akkor...)
Érdekel a fenti sorozat? Katt ide!
